Ha valaki az otthonától távol dolgozik, és nem gondol a hazájára, az vagy gazember, vagy prostituált - mondja egyik délvidéki ismerősöm.  Ez az én nagy szerencsém, mert így tudományosan is be van bizonyítva számomra, hogy egyik sem vagyok.

Legfeljebb határeset.

Néhány napja nosztalgiáztunk, a két szenzációs, négy napon belül elért győzelmünket - a Jekatyerinburg ellen idegenben 67-73, és a Galatasaray ellen otthon 74-68 - úgy ünnepeltük, hogy Magdi és a szintén sokszoros válogatott kosaras barátnője, Orbán Mónika magyar vacsorát rendeztek a lányoknak.

A helyszín Didem Akin menedzserhölgy lakásán volt, ahol húszan is elfértünk.

Magdi és Móni egy álló napon át vásároltak, már délben elkezdtek főzni, pedig a csapat csak este fél hétre érkezett. A nyersanyag lényege azért otthonról származott.

Az étlap a következő volt: először is hideg libamáj lilahagymával. Ezt ezek után - ha egyszer majd újból éttermet fogok vezetni, remélem soha – csak simán Diana Taurasi kedvencének fogom nevezni, így fog szerepelni a menükártyán. Dee megevett egy egész májat, és azt mondta, még sohasem találkozott ilyen finom elkészítési móddal. Magdi tudja már, hogy karácsonyra mivel fogja meglepni a világ legjobb kosarasát.

Taurasi feketében pezsgőzik

Ezek után következett a hortobágyi húsos palacsinta, ami Nevriye Yilmaznak – a centerünknek - lett a kedvence. Csapatkapitányunk  az összes, valaha volt játékosom közül a legintelligensebb és legcéltudatosabb, ezért nem is csodálom, hogy ennyire ízlett neki ez a meleg előétel.

És jött a gulyásleves! Ez nekem - három hónapja nem ettem ilyesmit - és Penny Taylornak jött be a legjobban. Taylor kisasszony az angyalarcú ausztrál világsztárunk, kiválóan ismeri a magyar konyhát, és annak is nagyon örül, hogy egy magyar edző segítségével jön vissza a régi formája. Olyannyira visszajött, hogy már gondolkodóba ejti a szakembereket,  ki is valójában a világ legjobb kosarasa. Fantasztikus ahogy játszik, lassan Dee-nek aggódnia kell mert Penelope átveheti tőle a prímet. Szerencsére köztük – mármint Dee és Penny között - nagyon egészséges a versenyszellem. És még annál is nagyobb szerencse, hogy mindketten az én csapatomban játszanak.

Kettejükkel elértem azt a szintet, hogy annyira boldog legyek a bedobósorral, mint tíz évvel ezelőtt, a MiZónál az Iványi Dalma, Ujvári Eszter, Csák Magdolna alkotta sorral. Akkor is Európa tetejéről, veretlenül néztünk lefelé, mint most is, és ebből alakult ki a legendás messinai Final Four-csapatunk. A Fener amúgy még sohasem játszott Final Fourt.

A csirkepaprikás Hana Horakovának, a 2010-es csehországi vb MVP-jének jött be a leginkább. Sajnos, ő még nagyon keresi önmagát, és óriási szükségünk lesz rá, ha nagy eredményt szeretnénk elérni az idén. Illetve jövő tavasszal.

A vacsora természetesen kiváló családi kajszipálinkával indult, ami Birsel Vardarli torkát forrázta le, mivel török válogatott játékosunkat becsapta az illata. Ő hozta a két sorsdöntő hárompontos kosarat Oroszországban, ahol elértük a történelmi győzelmet a Jeka ellen. Török csapat még sohasem nyert Oroszhonban, és az UGMK – ez a Jekatyerinburg hivatalos neve -  is négy év után először veszített otthon Euroliga-meccset. Birsel jól pótolja Horaková - remélhetőleg csak pillanatnyi - gyengélkedését.

És persze villányi borok nélkül sem mehetett az egész. Tiffán Imre gondoskodott arról, hogy friss roséval és oportóval (pardon: most már portugieserrel) és 2007-es Cabernet Franc-nal tegyük élvezetesebbé a falatokat.

Vajda Anna, aki szintén remélhetőleg hamarosan formába lendül,  mint minden igazi magyar lány, segített Magdiéknak és a háziaknak a kiszolgálásban. Ő tálalta fel a mákos gubát is. A guba egyenesen sokkolta Erneszt Radjent, szerb segítőmet.

A vacsora nagyon jól sikerült, növeltük Magyarország népszerűségét a világban, én meg növeltem honvágyamat. Magdinak és Móninak pedig a társaság sokáig hálás lesz.

Bobby kiskutyánk pedig nem, mert nem kapott a maradékokból.

Tomán Tibi újvidéki általános iskolai osztálytársam, aki most kint dolgozik Torontóban csinos feleségével, Sárával, állatorvosként, és mivel rendszeres olvasója blogomnak, jó tanácsokkal látott el Bobbyval kapcsolatban.

Most már az utcai ürülék gyűjtésében is kivesszük a részünket a családdal.

Bobby már nem kakil be, igaz, néha bepisil.

Jekatyerinburg előtt az Adana melletti Gyejhánban játszottunk plusz harminc fokban, ezek után mínusz 18 Celsius-fok volt a nagy vetélytársnál.

Igaz, nekünk plusz hat.

Három napra rá újból Sztambul és a Galata, utána Madrid – ott is győztünk, szűken -, és most a hétvégén utazás Alanyába, a gyönyörű mediterrán nyaralóhelyre, ahol újból plusz harminc - a pályán csak húsz -, és a tenger hőmérséklete 26 fok.

Fürdés a tengerben Mikuláskor. Nem semmi.

Most pedig már utazom Gospicba, a horvátországi Likába, ahol havazik, és újból vacogtató hideg vár.

Igaz, a csarnokban igen meleg lesz, de jó lenne megőrizni veretlenségünket, mert az egyes startpozícióból könnyebb lenne elérni célunkat.

A Fener által még soha el nem ért, oly nagyon áhított Final Fourt.