Legutóbbi jelentkezésemkor arról morfondíroztam, hogy nekem nem blogot kellene írnom, hanem könyvet – mert annyi minden történik velem. Szerencsére már ennek sincs akadálya, mert sikerült kiadót találnom Józsa Béla történész személyében.

Ő szívesen kiadná a moszkvai és az isztambuli történeteimet, publikálná kötetbe foglalt kalandjaimat. Béla különben nagy Pécs 2010-rajongó, aki most minden erővel segíti is szeretett klubját – ha ő nem lenne, akkor most a gondok még súlyosabbak lennének a Lauber Dezső Sportcsarnokban. A nézők minden olyan tévéközvetítésben láthatják Bélát, amikor a Pécs 2010 bajnoki vagy Euroliga-meccset játszik, rendszerint ő bontja a játékosok számára az  ásványvizeket – Fenerbahçe-melegítőben. Hogy honnan az ördögből jutott hozzá melegítőhöz?!

Ebben az egész Taurasi-sagában egy dolog fogott meg igazán: sokadszor bebizonyosodott, hogy az amerikaiak mennyire kiállnak a saját állampolgáraik mellett. Jómagam ebben a blogban is számtalanszor kiálltam mellette, de ettől még nyugodtan elmeszelhették volna.

Sok dolgot nem szeretek az Amerikai Egyesült Államokban, de ez az egy bámulatos, ahogyan védik az állampolgáraikat. Nem a rágógumit, a tetkót, a rapzenét, a valóságshow-t kellene eltanulni tőlük, hanem ezt. A honfitársaik melletti kiállást. Most Törökországban is megmentették a legendás kosarasukat. Szóval, bármennyire is sírok, bármennyire is bánom, hogy már nem játszik nálunk, annak örülök, hogy Athén és Peking után 2012-ben, Londonban meglesz a harmadik olimpiai aranya is. Merthogy meglesz, afelől nincs kétségem.

Amiért igazán sírnom kellene: kedden jön a Szpartak Moszkva, és nincs velünk Diana. Pedig egész idényben erről beszéltünk, hogy milyen jó lesz majd megmutatni a Szpartaknak! A régi klubnak, Diana régi klubjának és az enyémnek is. A négyszeres Euroliga-védőnek. De bízom benne, hogy Diana nélkül is valóra válhat a nagy álmunk, az, hogy először bejutunk a Final Fourba.

Mint már említettem, sok furcsaság történt velem itt, a Boszporusz partján, de egyvalami miatt mindenképpen érdemes volt eljönnöm ide, a tizenhatmilliós metropolisba: megszületett a Lovasi Andrásról írt Szent Trilógia harmadik része.
Az első rész még a Kiscsillag együttes első lemezén jelent meg, Russian in the School címmel. András nem ugyanis tudott angolul, a rock nagyjai nem tudták megfertőzni, és én megénekeltem, hogy ezért ír teljesen egyedi szövegeket.

Ez aztán annyira meglódította, hogy elkezdett angolul tanulni, és már nagyon szépen halad. A Szent Trilógia második része a Bob Dylan-i mélységeket karcoló Fishing on Orfű volt. Ez a dal arról szól, hogy András nagyon szeret horgászni és táncolni az éjszakai klubokban. Ennek a dalnak is megvolt az értelme, utóbb nagy sikerű fesztivál lett belőle.

A harmadik rész arról szól, hogy végre már bemutathatom András nőcsábász énjét – most, hogy elvált feleségétől, ezt kockázat nélkül tehetem. Mivel a Kispál és a Borz együttes elbúcsúzott a közönségtől, ezért most hosszabb és igazán minőségi szöveggel jelentkezem, tekintve, hogy már csak a Kiscsillag biztosítja Andrásunk egzisztenciáját.

A harmadik résznek az a címe, hogy Földrengés Isztambulban (Earthquake in Istanbul). Az isztambuliak nagyon félnek a pusztító földrengéstől. Ennek az epicentruma Kadiköyben lesz, ahol mi – a Fenerbahçe - játszunk. Arról szól a dal, hogy András találkozik a hölggyel Bakirköyben, a repülőtértérnél, aztán elmegy vele Ortaköybe, ahol megiszik vele egy teát, majd Karaköyből áthajózik Kadiköybe.
Ahol én is lakom.

Andrásunk rövid idő alatt beleszeret a hölgybe, bérelnek egy hotelszobát Kadiköy szívében, ott eltöltenek egy éjszakát, miközben mindenki azt hiszi, földrengés van Isztambulban. Lovasi egyébként március 6-án érkezik. A blogbejegyzésemhez mellékelt traileren a helyszíneket mutatom be.

András operatőrrel együtt jön, négy napig forgatjuk a klipet. Egyedül a zenével nem vagyok elégedett. Az napról napra változik, mint mindegyik Kiscsillag-számban.

Más. Örömmel tudatom, hogy édesanyám és a család megérkezett. Továbbá Ernesttel, az erőnléti edzőnkkel rákot, kagylót főztünk, majd  török bort ittunk. A kadiköyi piacon már rossz a hírünk, a kagylóknak lába nőtt, és szöknek, szöknek, ha meglátnak bennünket.

Kedden meg érkezik a Szpartak.